Fitnesstrend – dr. Zopcsák László blogja

http://fitnesstrend.blog.hu
  1. SikereSEK, HiteleSEK (SEK= Savaria Egyetemi Központ) címmel rendeztek szakmai napot szombathelyi régi főiskolámon, ahol a testnevelés szakot (illetve az angol és művelődésszervező szakokat is) végeztem. Az időmben még Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola volt az Alma Mater neve.

    Nyitó előadóként arra kértek, hogy beszéljek a hallgatóknak a szakmai karrierpályámról, sikereimről.

    Volt már pár előadásom életemben, Moszkvától San Diego-ig, de bevallom, ez okozta az egyik legnagyobb kihívást. Mert ez nem egy szimpla intellektuális, szakmai megmérettetés volt. Hanem a lélek nyelvén kellett úgy szólni, hogy ne csupán egy öncélúan elmesélt sikersztori bontakozzon ki, hanem olyan útravalót kaphasson a közönség, melyből építkezhet, mely egyszerre elgondolkoztató és inspiráló. Ugyanakkor arra is rámutasson, hogy mindenkinek a saját sztoriját kell megírni és eljátszani. Amit előadtam, az én történetem, az én életfeladatom.

     

    Régi tanáraim és mintegy 100 sportszakos hallgató előtt beszéltem a siker - kudarc viszonyáról, a mélypontok szükségességéről és a tanulságok levonásáról, a megküzdésekről, a lelki állóképesség fejleszthetőségéről, a szenvedélyes munkavégzés fontosságáról, arról, hogy mindig meglegyen az örömforrások felismerése is, a nálunk bölcsebb emberekre figyelésről, az önfejlesztés elengedhetetlenségéről. Kitértem arra, hogy nem a sikert kell hajszolni, mert abból sosem elég, az kiéget, az egy pillanatfelvétel, az félrevezet.

     

    Huszonéve volt...

    A sikerélmény azért fontos, mert az adja a megújult lendületet, a motivációt. De ehhez meg kell találni azt a tevékenységet, melyet szinte flow állapotban lehet végezni, ebből van az életenergia. Ez adja a lehetőséget a saját meder kivájására, amiben fut tovább az élet a megadott irányba. Így lehet lépésről lépésre haladni egy karrierben, nem évtizedekre előre kitervelten.

    Az meg nonplus-ultra, ha vannak „BeÉRkezések” is. A tól-ig utak megélése, értékelése, egyáltalán észrevétele fontosabb, mint még egy titulus, még egy sikercsúcs megmászása.  A PhD megszerzése sem önmagában nagy dolog, hiszen sokaknak van. Hanem az, hogy amikor 2011-ben Greenewich-be az egyetemre mentem témavezetőmhöz, hogy bemutassam neki készülődő angol nyelven íródott disszertációmat, a Victoria Railway Station-on szálltam fel a vonatra. Megilletődötten, kábán álltam meg az állomás közepén, hirtelen eszmélve hol is vagyok. Odabámultam az épület sarkába, ahol 20 éve egy hálózsákban töltöttem éjszakáimat. Azon nyáron ugyanis kistoppoltam Londonba, hogy megtanuljak angolul. Nekem ezt jelenti a BeÉRkezés. Azért így írom, mert az „ÉR” -ből képzett szavak, igék, főnevek nagyon sokrétűen jellemzik egy életpálya stációit.

    screenshot_2019-12-01_13_31_40.png

    Könnyű a Zopcsáknak, tud angolul...mondták oly sokszor "azok"

     

    Véleményem szerint életutunk a „6 human needs” beteljesítéséről szól, nem mehetünk el amellett, hogy a legsikeresebb szakmai karrier is értéktelen, ha a háttérben nincsenek rendben a családi, emberi, baráti kapcsolatok, a kölcsönösen áramló támogató szeretet.

    Elképesztő időutazás volt az előadásra készülés számomra. 1989-2019. Akkor, rendszerváltás előtt, amikor még a vonaton igazoltattak a civil ruhás határőrök, mert nyugat felé, a főiskolai felvételire utaztam. És most, 30 év múltán, amikor az előadásom mondanivalója olyan hatást váltott ki, hogy utána 3 felkérést kaptam, így jövő héten ismét utazom Szombathelyre. Tartok egy motivációs előadást a Bolyai gyakorló gimnázium 2 évfolyamának, egyet a Sportiskola növendékeinek, és egyet az IWI-ről az épp akkor megrendezésre kerülő regionális sporttudományos konferencián is.

    Fontosabb élmény számomra ez, mint bármely újabb titulus, elismerés, egyszerre megtisztelő, megható, és még mindig hihetetlen.

    Régi tanáraim és  a tornaterem, melynek oly sokszor voltam szorgos vendége...

     

    Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

  2. 1999-ben történt, hogy USA vízumért folyamodtam (akkor még igen nehezen lehetett hosszú sorbanállás és komoly kikérdezéses vizsgálat után átmenni a szűrőn, hol volt még az ESTA), amit óriási döbbenetemre nem akartak megadni, pedig biztosra mentem, hiszen nem először indultam a tengerentúlra. Váltig állították, hogy biztosan kint akarok élni, letelepedni, ezért akarok kiutazni, potenciális emigráns vagyok! Hiába bizonygattam kétségbeesetten, hogy már többször voltam kint, éltem Chicagóban is 1 évet, aztán többször visszamentem a barátaimhoz, nem hatotta meg a konzult. Minthogy ez a szöveg sem: „Dehát itt a családom, (Zalán akkor volt 1,5 éves), a lakásom, a munkám, 30 éves vagyok már (!), és én csak (az akkor még csak a fejemben tervként létező) személyi edző tanfolyamhoz akarok anyagot gyűjteni Kaliforniában és visszajövök!!! Ha akartam volna kint maradok huszonévesen, nem gondolja??!!!”

    "Elutasítva" - döngött a pecsét. Összetörten kullogtam ki a nagykövetségről, úgy éreztem, hogy megsemmisülök, már csak ez az utazás hiányzott ugyanis a nagy tervemhez. Ha nem engednek ki, nincs hospitálás a Los Angeles-i edzőknél. Nincs szakanyaggyűjtés a tanfolyamhoz. Nincs IWI, nincs fitnesz karrier. (Na jó az összes következményt akkor még nem láttam át...) Összeszedtem hát minden lelki energiámat, begyűjtöttem egy halom igazolást, (munkahelyről, szakfordításaimról, lakásról) mellyel bizonyítani akartam, hogy mi köt ide, miért nem vágyom az USA-ban letelepedni. 1 hét múlva újra ott álltam a Szabadság térre kinyúló sorban várakozók között. Amikor az ügyintéző ablakhoz értem a konzul felismert, és azonnal el akart zavarni. „Adjon még egy esélyt, hogy bebizonyítsam miért akarok kiutazni, és legfőképpen, hogy miért jövök majd haza!”- kértem meglehetősen szuggesztívan. Hitetlenkedve csóválta a fejét, majd odahívta egy kollégáját. „Én már elutasítottam magát, most a konzul-helyettes dönt, rábízom!”

    Lefegyverző őszinteséggel és teljes beleéléssel soroltam indokaimat, hogy miért érdemlem meg a vízumot. Az életem függött tőle, úgy éreztem. Emlékszem, egy olyan mondat is elhagyta a számat, hogy „én segítem majd azt, hogy a fitnesz világ Amerikából eljusson hazánkba!” Persze én itt arra gondoltam, hogy az akkori MuscleMag fordítójaként kerülök ilyen szerepkörbe. A konzul-helyettes egy darabig fürkészően és meglepetten hallgatta szóáradatomat a golyóálló üveg mögül, majd egyszer csak alig észrevehető mosoly futott át az arcán. „Mr. Zopcsak, 10 000-ből egynek sikerül, hogy elutasítás után újra idejön és megkapja a vízumot. Maga az az egy.” One out of ten thousand...

    Mai napig a fülemben cseng ez a mondat, és sokszor inspirál arra, hogy lehetetlennek tűnő helyzetekben is újra próbálkozzak. Fantasztikus, eredményes 3 hónapot töltöttem ezután Kaliforniában, egy szűköske bérelt Honda CRX-ben laktam szinte végig, mert szállásra már nem volt pénzem. De ez volt az utolsó építőkocka, ami ahhoz kellett, hogy itthon aztán elindítsam az első hazai személyi edző képzést, amiből kifejlődött az IWI.

    Eltelt 20 év. Mostanában keresett az amerikai nagykövetség kereskedelmi osztályától az a munkatárs, aki átvilágította cégemet pár éve, mielőtt az amerikai partner fitnesziskolákkal szerződtünk. Arra kért, hogy szervezzek meg egy találkozót hazai érdeklődőknek, magyar fitnesz terem tulajdonosoknak. Egy népes franchise delegáció érkezezett ugyanis USA-ból, akik között 3 fitneszterem képviselet is megtalálható volt. A Gold’s Gym, a 9Round és a Snap Fitness keres ugyanis befektetőket európai terjeszkedésükhöz. A hazai Life Fitness képviselet bevonásával sikeresen lezajlott a találkozó, melyet én jelentős állomásként értékelek a hazai fitnesz szektor történetében.

    Azon gondolkoztam a nagykövetség várszerűvé erősített épülete előtt tűnődve, hogy az önbeteljesítő jóslatok előbb-utóbb BeÉRnek.

    Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

  3. Amikor 1993-ban Washington DC -ben belebolondultam az Ultimate Frizbi csapatjátékba, akkor még fogalmam nem volt arról, hogy ez a szenvedély életem részévé válik később.

    Magát a játékot egy évvel korábban láttam az Evanston-ban lévő North Western University campusában, (Chicagó külvárosa) amikor lógó orral, honvágytól gyötörve kullogtam az egyetemi sportkomplexum felé. Arra figyeltem fel egy kis kőhídon áthaladva, hogy egy tucatnyi egyetemista látszólag rendszertelenül rohangál össze-vissza, és különféle tekervényes módon hajigál egymásnak egy fehér repülő korongot. Teljesen lenyűgözött a látvány, pár percre még a szívemet nyomó gondokról is elfeledkeztem, ők pedig nagyokat vetődtek, sprinteltek. Tesisként egyből kapisgáltam, hogy itt valami egészen különleges sportágról lehet szó... Mindenesetre ért ott engem abban az időszakban elég új, alig befogadható mennyiségű inger, így el is feledkeztem erről a röpke találkozásról.

    Hogy miért voltam Amerikában? Ennek az időszaknak a történéseit ebben a bejegyzésben írom le. 

    Az ország fővárosában W. DC-ben, akkoriban egy nyelvtanfolyamra jártam a nyári szünetben. Épp egy több hónapos intenzív fizikai munkán voltam túl, Chicagóban dolgoztam építkezésen, állvány-szerelő munkásként. Életem legkeményebb igénybevétele volt, egyész nap 4-6 m-es (20-30kg) pallódeszkákat kellett hordani és felrakni a vas állványzatokra és épülő házak mellé, 3-4 emelet magasságban. Vagy leszedni, kézi erővel...Brutál ki voltam gyúrva funkcionálisan, nem kellett külön konditerem. Szombat is munkanap volt, ezért az örökös fáradtság mutatkozott a legnagyobb próbatátelnek, hiszen reggel 5-kor kellett kelni, és csak este 6-7-re értem "haza". Ideiglenes lakhelyem a Szent István Király Magyar Templom parókiáján volt, még előző évben barátkoztam össze az "Atyával". Somos József Atya egyébként támogatta azokat a kint tanuló fiatalokat, akikben látott jövőképet. Megdöbbentem láttam pár éve azt Jelasity Radovánt a TV -ben egy klasszikus zenei tehetségkutató főszponzoraként, aki most az Erste Bank vezérigazgatója. Ő is ott lakott egy darabig a templomban, amikor kint tanult a chicagoi Közgáz Egyetemen. 

    Magyarországra visszatérve folytattam a testnevelési szakot a szombathelyi Tanárképző Főiskolán. Kimenni sem volt egyszerű az USA-ba, na de visszatérni, az volt az igazi kultúrális sokkélmény. Amerikában rendkívül olyan sok dolog történt velem, ami aztán megalapozta a későbbi életemet. Megtanultam egész jól angolul, és ezzel a lendülettel fel is vettek az akkoriban indult angol tanári szakra. Kinyílt előttem a világ, beutaztam USA-t, több tizezer km-t vezettem, jó fej, laza, életvidám ismerősőkre, hatalmas élményekre szert téve. Nem utolsósorban pedig megálltam a helyem az "Au pair" munkámban is, 3 kisgyerek életét menedzselni 10 hónapig, embert próbáló feladat volt. Egy utat kereső, tépelődő, kitörni vágyó fiatal hagyta el az országot, és egy életvidám, tapasztalatokkal, tervekkel teli ifjú tért vissza. Aki persze változott kívül is, amcsi feliratos pólók, vagány ruhák, görkori, nagy haj, nekem ez már természetes volt, az itthoniaknak pedig vagy imponált, vagy ellenszenvet váltott ki belőlük. Nem volt közömbös középút. A hirtelen támadt népszerűséget és irigységet nehezen éltem meg, és abban sem voltam biztos, hogy nekem itt kell élnem.

    folyt köv...

     

     

    Ki gondolta akkor, hogy ebből a sportból írom majd a tesis szakdolgozatomat, megalapítom a szombathelyi fősulis tesiszakosokból a Vasington UF csapatot, majd testnevelőként a Kids’ Team-et, azután társaimmal a Magyar Repülőkorong Szövetséget? Mint ahogy az sem fordult meg legmerészebb álmaimban sem, hogy köszönhetően egyik Kids’ Team-es tanítványomnak az UF mára a második legnagyobb nem-olimpiai csapatsporttá válik hazánkban taglétszámát, iskolai testnevelésben való elterjedését illetőleg. Ha meg azt mondja nekem valaki anno, hogy röpke 25 évvel később mi rendezzük az Európa Bajnokságot Győrben, 1500 résztvevővel 23 országból, és az IWI Fitnesziskola a szakmai szponzor, hát menten horizontális helyzetbe hozom magam. (Get Horizontal - vetődés, UF zsargon).

    Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

  4. zopcsaklaci készítette ezt a képet.

    Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

  5. FIBO 2019:

    • European Fitness Forum – „Marketing and Sales in the Fitness Sector”
    • FIBO Trade Show - 150 000 látogató
    • FIBO Campus – 4 napos oktatási workshop program edzők részére
    • FIBO Trend Award
    • National Fitness Association Forum
    • Accredited Training Provider Forum
    • Találkozás és networking nagyszerű kollégákkal

    „Ki gondolta volna?” Ha posztjaimnak valamilyen egységes címet kellene adni, biztos ezt választanám.

    2010-ben voltam először a FIBO-n, akkor még Essenben rendezték, tizednyi ekkora területen. Akkor kapcsolódtam be az EuropeActive munkájába és lettem a Standard Council tagja, (később igazgató helyettese), izgatottan vetettem bele magam a nemzetközi fitnesz iparba, de el nem tudtam képzelni annak idején, hogy egyszer 150 000-es látogatottságú 4 napos rendezvénnyé, és a fitnesz, wellness, egészségfejlesztési szektor világ szinten is meghatározó eseményévé növi ki magát ez a trade show. Azt a személyt meg egyenesen tudatmódosító szer hatása alatt lévőnek néztem volna, aki azt mondja, hogy cégem az IWI, FIBO Ambassador lesz 2016-ban, én pedig előadást tarthatok a különféle kísérő fórumokon és konferenciákon.

    Márpedig így történt, és ez is azt bizonyítja, hogy nem elég "jókor kell lenni jó helyen", hanem elszántan ki kell tartani a szívünkhöz, személyiségünkhöz közeli szakterület mellett, még ha az elején nem is kecsegtet sikerrel. Különösen bizsergető érzés, hogy most is azt a feltöltődést érzem, mint a 9 év alatt az összes FIBO látogatásom után, pedig most sem rakattam magamra egyetlen EMS elektródát sem. A belső vibrálás nem a zsúfolásig telt csarnokoknak, emberáradatnak, egésznapos talpalásnak, tárgyalásoknak, befogadhatatlan mennyiségű infó és látványingernek köszönhető, mert ezek inkább a végletekig kifárasztanak, de gondolom nem vagyok egyedül ezzel.

    Az említett lelkesedés abból fakad, hogy óriási inspirációt jelent számomra, hogy egy ilyen fejlődőképes, innovatív üzletágban lehetek, nem csak passzív szereplőként figyelve az eseményeket. Rendkívül sok gondolattal, ötlettel, megerősítéssel gazdagodok ilyenkor, ezek az impulzusok segítik azt, hogy hosszú távon motivált lehessek. Hiszen minden vállalkozás monoton, kihívásokkal, mélypontokkal teli. Miért pont a fitnesz ipar lenne ettől mentes?

    Az üzleti életben nem lehet sikeresnek lenni az íróasztal mögött ülve. Aki nem vesz részt a trendek figyelésében, adaptálásában, saját tudásának naprakészen tartásában, az lemarad. A mai tudás, holnapra már elavult. És ez érvényes az edzőkre, klubmenedzserekre, befektetőkre, a szektor többi képviselőjére is. Szerencsére egyre több magyart látok a FIBO-n, ez talán köszönhető népszerűsítő munkánknak is, ajándék belépőjegyeinknek, igaz a konferencia részen addig csak Borsos Marci IWI végzettségű edzővel találkozom, immáron harmadik éve. Marci a példa arra, hogy edzői fizetésből lehet (és kell) finanszírozni egy ilyen szakmai önfejlesztést, igazából ez ma már nem pénz, hanem attitűd kérdés. Mint ahogy a fitnesz klubok vendéglétszámának növelése és megtartása sem financiális hátterű ma már. (Lásd később "behavior management")

    Mi fogott meg leginkább a mostani FIBO-n?

    Szándékosan nem említem a csarnokok eszköz, koncepció, berendezés, tárgyi kínálatát, koncentráljunk egy kicsit a a szellemi töltekezést biztosító konferenciákra, melyből bizony jó pár akadt az 5 nap során, hiszen az 500 fővel teltházas EuropeActive Fitness Fórumot a nulladik napon, szerdán rendezték, amikor a 10 Hungexpo méretű csarnokban még javában folyt a standok installálása. A rendezvény fő témája idén a „Sales és Marketing a Fitnesz Szektorban” volt. (Előtte években a „Human Capital”- emberi tőke, illetve a Member Retention - vendégmegtartás. A 12 előadás közül számomra a legérdekesebb az „Európai Fitnesz Piac 2019-ben” c. elemzés volt. A Deloitte és a Europeactive minden évben kutatást végez szektorunkra vonatkozólag, növekedési trendek, statisztikák terén, összehasonlítva az egyes országokat.

    Tavaly elhatároztam, hogy hazánkat is felteszem erre a térképre, és a Deloitte támogatásával meg is szerveztünk egy hazai kérdőíves lekérdezést. Sajnos az idő rövidsége miatt nem jött össze elég válaszadó, így nem lett validált az eredmény, Magyarország nincs benne a 2019-es kiadványban. Majd 2020-ban! Pedig rendkívül fontos lenne, hiszen még így a 20 éves hazai tapasztalatommal is csak becsülgetni lehet, hogy itthon mekkora a penetrációs ráta, (lakosság fitnesz klub tagságának %-os aránya) a fitnesz termek típus szerinti megoszlása, vagy pl. a szektor éves forgalma. Igaz az adatgyűjtésnek nem csak az idő rövidsége szabott gátat, hanem attitűd problémák is bejátszottak. Volt olyan magyar fitnesz klub tulajdonos, aki azt üzente, hogy majd akkor tölti ki a kérdőívet, ha a fitnesz bérletek ÁFA csökkentését megoldjuk a sertéshúshoz hasonlóan. (???) Azt gondolom, hogy az illető fordítva fekszik a fekvenyomó padon, hiszen ilyen eredményeket csak egységes, érdekvédelmi szervezetbe tömörült, lobbierővel rendelkező piac tud elérni. Mi pont ezt szervezzük az MFESZ-el, és ha ő kimarad, a partvonalról bekiabálva kivár, akkor pont hátráltatni fogja ezt fejlődési folyamatot. Mentalitás...

    Érdekesek voltak az árképzési stratégiákról, a digitalizációról szóló előadások, új fitnesz klub koncepciók bemutatása, illetve a Holmes Places klubhálózat tulajdonosának őszintére sikerült marketing megoldásokat feltáró előadása. Fontos üzenet volt számomra is, hogy már nem fitneszről, wellnessről, egészségfejlesztésről beszélhetünk, ha a fő kihívást nézzük, hanem arról, hogy igazából a „behaviour management” iparágban vagyunk. Ezt mindenki értelmezze úgy, ahogy kívánja. 

    Sikerült a következő napokban két másik szűkebb szakmai fórumra is eljutnom, még szerencse, hiszen az egyiken én is tartottam előadást. A National Fitness Association Forum-on, Steven Ward a UkActive igazgatója mesélte el, hogy milyen stratégiai lépéseken át jutottak el oda, hogy a nagy-britanniai fitnesz szektor világszinten is a legszervezettebb legyen. Persze ehhez volt szükség kormányzati támogatásra is, melynek Theresa May (és általában a szűklátókörű, prevencióra nem adó kormányok) nem igazán örült a kép szerint! :)

    Azt a bizonyos áfa kérdést is körbejártuk, hiszen erős fitnesz érdekvédelmi szövetséggel Írországban és Portugáliában is sikerült elérni a fitnesz/sport bérletek áfájának csökkentését huszonX %-ról 5 %-ra. (A Portugáloknál visszaemelték azóta, de legalább volt pár jó évük...). Poénnak rossz volt, de ámulatot kiváltottam, mert úgy kezdetem az előadásomat, hogy " I come from a country, where the VAT is 27% ! So we won the "who is in the worst VAT situation" content...

    A hazai fitnesz ipart is fenyegeti a sportkártya kibocsátó közvetítő cégek (aggregátorok) haszonlefölözése. Ez a nyugati országokban már komoly méreteket öltött, ezért a legnagyobb UK fitnesz hálózat tulaja, a Pure Gym megfinanszírozott egy hatástanulmányt. Érdekes eredmény jött ki, számokkal, adatokkal példákkal alátámasztva, mely szerint a kisebb, láthatatlanabb marketingű stúdióknak megéri némileg a kooperáció, (meg persze a vendégeknek nagyon!!) de a többi nagyobb klub komoly veszélynek teszi ki magát hosszú távon, ha felelőtlenül behódol az aggregátoroknak. Márpedig hazánkban nagyjából ez a helyzet, már nem a fitnesz termek diktálnak. Ezt is csak közös érdekvédelemmel lehetne orvosolni. 

    A német szövetség elnöke elmondta, hogy milyen az edzőképzési duális szakképzési rendszer Németországban (hát attól még fényévekre vagyunk, hogy a kintihez hasonlóan a hazai fitnesz klubok iskolázzák be az edzőjelölteket és szakmai gyakorlaton foglalkoztassák is őket), és miként bérezik érdem, szakképzettség szerint az edzőket.

    Melyek lesznek a jövő munkakörei? Milyen hatások befolyásolják majd mindezt? Nos erre is készült kutatás, melyet az Europeactive munkatársa mutatott be. Egy pár dia fotó talán segít eligazodni.

    Végezetül én is tartottam egy beszámolót arról, hogy az EREPS-hez tartozó magyar edzőregiszter, a HUREPS milyen szerepet tölthet be a hazai fitnesz szakmában. Bár már vannak csili-vili termek itthon is, ettől még a hazai szektor nem fejlett. Ki ellenőrzi, hogy megfelelő végzettséggel rendelkezik-e egy edző? Etikusan, a szakmai szabályokat betartva dolgozik e-? Továbbképzi-e magát? Hogyan jutalmazzuk azokat, akik kitűnek a tömegből fitnesz szakemberként? Ki hitelesíti, ki segíti a marketingben, a szakmai információkban, érdekvédelemben a komoly "exercise professional"-okat, ha nem a HUREPS edzőregiszter? Melynek talán legfontosabb előnye, hogy munkamobilitást biztosít, hiszen a REPS hálózatba tartozó országokban gond nélkül elfogadják a magyar végzettséget, ha a HUREPS tag az illető. És akkor még csak az edzőképzést említettem, a többi szektorális anomáliát nem. 

    Végezetül az akkreditál fitnesz iskolák fórumára is eljutottam, (168 ilyen iskola létezik ma Európában, az IWI 2009 óta tartozik ide) ahol olyan izgalmas témákat tárgyaltunk meg Torry Smith az NSCA szakmai vezetőjének előadásában, mint az erőnléti edző szakma munkaköri sztenderdjei, beemelése a fitnesz szakmák közé.  Az EREPS további fejlesztésének lehetőségeiről szóló workshop engem különösen lázba hozott, hiszen a kreditpontszerző továbbképzési rendszer témakörét kutattam 2017-es amerikai szakmai gyakorlatom során az ACE Fitnesz Iskolánál. 

    A konferenciák mellet számos magánbeszélgetés, más iskolák, nemzeti szövetségek mindennapi életének, gondjainak, megoldásainak megismerése lökött hatalmasat a motivációmon. Gondolat, szó, tett! Mindez pedig új tervekhez, elhatározásokhoz vezet, s látom már, hogy idén ősszel majd...

    Na ott találkozunk! :))

    Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Az IWI Nemzetközi Fitnesziskoláról

Az IWI közel 20 éves munkájának köszönhetően iskolánk vezető pozíciót tölt be a hazai fitnesz, wellness és sport képzések piacán. Az IWI jóval többet jelent számunkra, mint egy sikeres üzleti vállalkozás! Szlogenünk, a „Szenvedélyből karrier" saját életutunk kifejeződése, melyet igyekszünk átadni a képzéseinkben résztvevőknek is!